Oldal kiválasztása
Simainé Varga Lívia

"Azt hiszem, nem vagyok egyedül az érzéssel, amikor olvasok egy könyvet és annyira megragad a történet, hogy úgy várom a pillanatot, hogy újra belemerüljek, mint, ahogy a gyermek várja a karácsonyt. Így jártam én ezzel a történettel! Magával ragadott, elvarázsolt! Időutazó lettem, és nagyon élveztem! Maga a történet nagyon érdekes, ki nem gondolt még arra, hogy jó lenne visszarepülni az időben, és az ott elkövetett hibákat kijavítani, tanácsot adni önmagunknak. De jó is lenne!

Hihetetlenül pontos korrajzot kaptam, a hetvenes évek minden borzalma és édes bája benne volt. Ismerős érzés az, amikor - mi félszavakból is megértjük egymást? Tökéletesen megértettem! Külön köszönet a történet esti beszélgetéseiért, hogy bebocsájtást kaptam, ennek a nagyon kedves családnak az életébe. Ezekből a beszélgetésekből, annyi mindent tanultam. Nem csak tanultam, de számtalan megerősítést is kaptam, a hitemben, a világnézetemben.     A hasonló hasonlót vonz elve teljesen és tökéletesen érvényesült. Elbűvölt a szerző elragadó magyarságtudata. Igen, az az egészséges magyarság tudat ez, ami keveseknek adatik meg.

Volt még valami a regényben, amit elejétől kezdve egészen a végéig éreztem. Egy szerető családi fészek melege, ahová olyan nagyon jó volt bekuckóznom, imádtam. Lenyűgözött, a regény stílusa, pontos, egyértelmű fogalmazása. A néha meg- megcsillanó humor már csak hab volt ezen az isteni desszerten! Sajnáltam, hogy véget ért, olyan helyekre vitt el, ahol nagyon szerettem lenni, és olyan élményt adott, amit azt hiszem, soha sem felejtek el. Aki így tud érzésekről írni, aki így tud kvantumfizikáról mesélni, hogy, a leglaikusabb olvasó is tökéletesen megérti, annak az embernek írnia kell! Köszönöm az élményt!" - Simainé Varga Lívia