Alig tudom megfogalmazni az érzéseimet; nem is tudom, mikor érdekelt, ragadott magával bármi is, mikor volt ennyire érdekes és izgalmas egyszerre valami. A könyv felénél tartok, és alig várom, hogy hazaérjek, most először nem bánom, hogy nem edzhetek, mert addig is olvashatok. Reggeli kávé melletti szokásos telefon-nyomkodás helyett is olvasnom „kellett”, alig bírtam elindulni munkába. Tényleg annyira jó ebbe a szerető családba betekintést nyerni, egy kicsit ott lenni. Jómagam nemrég éppen azok táborát erősítettem, akik a véletlenben, a szerencsében hisznek, most kezdtem el kicsit nyitni a világ felé. Úgy, hogy már Kováts Róbert Csillagösvény és A lélek útja című könyveit is olvastam, annyira könnyű és jó érzés volt befogadni ezeket a tanításokat. Olyan jó, hogy még nincs vége, hogy még részese lehetek, nem akarom, hogy vége legyen, folytatódnia kel!!!